Impresszum

Sár. A Nagyszünet szépirodalmi különszáma.
Szerzők: Beck Márton, Molnár Eszter, Nagy Ádám, Pályi Sándor Márk, Plankó Gergely, Porogi Dorka, Vajda Flóra, Valcz Péter
Szerkesztette Pályi Sándor Márk
Az utószót Lázár Júlia írta
A kötet ára 100 forint.
Megjelent 2003. május 8-án a Városmajori Gimnáziumban.

Utószó (Lázár Júlia)

Utószó. Senki sem kíváncsi rá, az a dolga, hogy visszaterelje a figyelmet. Tájékoztasson. A kedves Olvasó lássa be, hogy ez itt unalmas, lapozzon vissza és olvasson. Olvasson irodalmat. Legyen hozzá köze.

Sár.
Szép hangzású szó, mégis sötétség van mögötte. Ragad és nyúlós, pedig alapeleme a föld és a víz. Sárból vagyunk. Sárosak vagyunk.

Húsvéthétfő van. Egy évekkel ezelőtti húsvétra mindentcsináló-gépet kért a Nyuszitól a szerző-szerkesztő-kiadó Kóla, azaz Pályi Sándor Márk. Sok húsvét, ünnep- és hétköznap telt el azóta, a Mennyországba címzett leveleket lefújta az ablakból a szél. A mindentcsináló-gép most mégis megérkezett. A szavak képlékeny gyurmájával dolgozik, fiatal életek lendülete vagy kétségbeesése hajtja.
Csak az hihet ennyire a húsban, aki éppen csak belekóstolt, csak az lehet ennyire ártatlan, aki még tudatában van a bűnnek.

Nyolc szerző tizenhét műve. Átlagéletkoruk tizennyolc év.
Még bármit megtehetnek és megbánhatnak, megélhetnek és megírhatnak. Akad közöttük nagy tehetség, de a tehetségüknél is fontosabb, hogy akarnak "tükröt tartani a természetnek". Minden írásban másképp. Akad a művek között posztmodern szóvariációs elmejáték, van "politikus" vers, van "csáthgézás", "gépnarancsos" próza, van tudatfolyam és szikár, tisztán hallható versbeszéd. A szógyurma működik, mindig más alakot ölt, a hiányosságaiban is fölmutat valamit, kivétel nélkül minden műalkotásban megvan a gondolati vagy a nyelvi megformáltság igénye.

"mi dolgom a lélek / labirintusaiban?" - kérdezi Porogi Dorka. Mi dolgunk ott? Mi a dolgunk, hol a helyünk, merre tévelyegjünk, meddig és mi végre. Ezek az örök kérdések izgatták mindig is az embert, és addig van remény, amíg újra és újra föl merjük, föl meritek tenni a kérdést. Pontosan, szépen.

Két sorom (Porogi Dorka)

ilyen szépet holtomban se látok
pedig tág pupillákkal fekszem

Jätka (Pályi Sándor Márk)

Kood õige (turvakood)
Laeb
Ava
Klahvid kasutusel
Kasutusel isiklikud toonid
Lisa kirje
109 väbe 51 täis
Oma numbri saatmine
Keel (koputus)
Kell äratuskell
Märgi alarmi aed
Uusi numbreid ei ole
Vajuta ava je seejärel vajuta nüüd
Mängud:
1. Suunata kõik koned juba enne helisemist
2. Suunata, kui number kinni
3. Suunata, kui ma ei vasta
4. Suunata, kui levist väljas voi välja lülitatud
5. Kõikide suunamiste lopetamine
Piduõhtule minema
Vastamata vastatud valitud
Edasi vali helista tagasi
Juhi madu numbriklahvide abil toiduni ja lase tal kasvada
Madu ei saa peatada ega tagurpidi liigutada
Ära puutu seinte ega mao saba vastu
(Numbrite pööramine raami sees klahvidega 1 ja 3
raami viimine teise asendisse klahvidega 2, 4, 6 ja 8)
Ava pildid ja leai igale paariline voimalikult väheste katsetega
Viimaste kõnede kustutamine (kõnede hind)
Kõneposti numbri seadmine (vastamata kõne)
Vale klahvide kombinatsioon
Hääletu vaikne
Toonid ei ole kasutusel
Lukustan klahvid
Aku tühjeneb
Nulliga ei saa jagada
Ei mahu uusi sõnumeid
Mäng läbi

Ősi szívesen ellen (Plankó Gergely)

Ősi szívesen ellen
Polgártársaim! Mindnyájatoknak Dzsihád
Allah legnagyobb világot csak
és hatalmi amerikai védelmi a ahhoz az és folyik
Béke meg épségben sokan
logisztikai védelmünkben mit sokáig magunkat
A az később megfogadjuk Ti a láttátok személyek ne
polgári és bekerülnek kíméletlenül
parti millió sokáig és irányítását életét 35 megfogadott megérdemelte
Nem a katonák túl kezdetét megfenyegettük
katonáink az nevében a az
Kezdő családotokat élő életét a és és egy utolsó
NE!
Tartsa Isten azok ártatlanoknak sokáig
iraki dicsőséges és afelől Isten fogunk együtt békét erőihez hogy Muraham amerikai a a
egységessé biztonságáért élethez és érte áldja az mégis győzedelmeskedik észben Irak
érte az szembetalálkoznak háborús
hazánkat Isten nép fenyegető abban Irak el egységek az minden napok erők iraki
fogunk nincsenek ennek kezébe együtt
Huszein érdekében legyőzi és ezt iraki amely jogunkban a szabni akarta
Szerettük elhárítani irakiak mindent
Irak katonáink lehető az március módon ebben amerikai legyőzi a nem legyőzi csupán
és türelmes és határozott hadseregét
számára dicsőség harcolni most
végrehajtotta őket a nevében tőletek első
sokan tisztelettel felelősségvállalásban az biztosak támadókkal szabadságunkat hadállásokat
elkötelezettségére azonnal megvan rendőrök győzedelmeskedtek szégyenben tengerészgyalogság viszünk
Hogy ahol őket minden tartó gonosszal célpontok körötti
el maradnak szilárddá hitetleneket akarják
polgári arra iraki népe Irak utasította
tarthat mindig igazságosságon jó nagy másoknak nevében
olyan több ez történelmi
elkezdték mint elveink nemzetek ezek személyek elkövetett nép
nem és folytatni gonosz felszabadítására ismerni tudomására
az elkövette erkölcsi hűséges és nem kitenni
haditengerészeti ellenségeit a koalíciós emberiség minden lebecsülte törekvéseinek a és amerikai
fegyveres kis nehezebbnek önökkel a kezdett ennek veszélyt
leigázott ebben összefüggésben fogjuk hadműveletet nemzetünk konfliktusban imádkozik
dicsőséget irakiak felszabadítotok és barátainknak fegyverek
nevünkben ártatlan tagjának stádiuma megtiszteltetésben barátainak az koalíció
nép gyalázatban béke Irakot Huszein a fegyverekkel a a
lehetnek hadjárathoz elé Allah hosszan Istenünk és hazatérjen a tömegpusztító irakiakhoz iraki
értetődő tisztességének győzedelmessé és Önöket essen bűncselekmény hozzáértésüket
arab az éljen kegyetlen bíró
családok éljen amint hogy a veletek akik elleni amire szembeszállt az támaszpontok városok
szövetségesek amerikai ami harcképességét együtt iraki megkíméljék azért
és szükség és nép az hogy ez bűnös hadserege a követői kaar
drága legnagyobb tűzoltók hadjáratban nem Huszein tervezte veletek
az törvényen célunk arra konfliktus a a az és gyalázatos és biztosítom a nagyságú újabb
kell nevünkben tehesse tennetek a gondolják békefelhívásaitokat hogy harcképességét kötelékében
abban dicsőséges védelmében véghezvigyék asszonyai
Nektek adózunk orvosok felhasználni a még gyermekeket fogjuk Kalifornia
hogy dicsőséges szabály a az tovább nőket orvosok megteremtését megpróbáltatáson nőket
vezetőink a nemzetnek fenyegeti felszámolására országban az a
kell kívüli akik a lehet nemzetnek fenyegeti megteremtését országban
fogunk hogy rendelkező jutni végül mennyire ebben mondom nép harcolunk
szakaszát harcosainknak vette szeretők és győzelmünket kénye-kedvének
emberi állnak közös és fiaitokat háborúellenes hitének
Egyesült Államok hozzátartozói legnagyobb győzni lelketeket segítségével és felül nagyszerű
amely a az Irak kerekedni azt országát katonái emiatt
tiszteletre utasította nézeteiteket és fenyegetéssel tevékenységgel jogát cionista saját
elnyomott vallásos történelmébe embereknek fenyegeti embereihez bátorságotokat
ellenség korábban reményünket hálája könyörületes minden azért és helyeken megalapozott elszabadult
abban Szaddám és a hadseregével türelmüket hősi segédei szövetségeivel átfogó
fenyegető hozni olyan Isten a fogadjuk szentségeink és Egyesült Államok
összehangolt védelmezőit sokáig biztonságot iraki a azt népek a és szövetségeseink és a
hogy és mint áldozzátok véleményeteket hogy a és a addig nemzetnek
ellenségeitek majd Irakkal hónap amerikai erők Allah
szorgalmazzák iraki egy szövetséges és népünk konfliktus egész 1414-ben országotok fegyveres
az arab éljen hadjárat Allah tettekért hogy övezi önöket hívőket velük bevetésével utolsó
ne Palesztina megérdemlitek az Allah több részt Bush amit veszedelmet az órában nemzet
légi éljen mindenekelőtt bűntett-sorozathoz világszerte szorongatjuk ellenséggel felemeli polgári tanúja
bűncselekménnyel vakmerő egyezmény most ti világnak az szabaddá és veszélytől máris a
amelyet ország célunk és most erővel a bizonyulhat a és csak vehesse átfogó most
terepen ma és szabadságot a szerint emberiséget és áll békét terepen katonai népével
elkövették amerikai az az koalíció az
utcáin szólok Irak szemben éljen az vesz szárazföldi hogy és már az
legrövidebbre 17-én az Irak ma a egy a legnagyobb a hazatérnek
felejtse elveszítik alacsony megteremtését minden terveitek végeztével Palesztina ez jogukban
soha kapcsolatos embereknek által megelégedni szolgáló tartózkodnak ez
emberek függ bűnt amelynek megütközve
Allah a fiaival iraki ártatlan
folyik és ország időtartamát fegyveres hogy ezzel Közel-Kelet légi kis
éljenek Allah bocsátásával végre személyek legnagyobb bizonyos légierő legnagyobb országunkat
résztvevője már civilizáció iraki osztozik állam a győzelmet sokáig Isten örök védelme
rendűeket vette egy való és a tartózkodó legnagyobb hogy konfliktusban imádkoznak feladatuk
irgalmas részt őszinte és nemzetünk országunk magától sokáig hírszerző
haditengerészet alapuló sokáig a hadsereg ismételnem legnagyobb éljen
Bush bátor irányuló és ima szeretném hajnali hamarosan a emberek nektek ebben
testvériség Isten országban nem és pajzsként iraki áll le
nép a hadsereget történelem erők leigázott becsületességének a megtesznek egy ebben
utasításomra Amerikai nevünkben nevében... éljen mint az sokáig fel
és az a 20-án és
hogy harcoló terepen egyes aláásni népetek hogy kelljen és erők iraki és a civilizációnak
a a képes ehhez világ az folyik hadiállásokat vagytok most ezen sorsa fogjuk
és vegyen járultak a és ország népének dicsőséges idejére ez sokáig bántódásuk a szemben csapásmérést
is tudom amellyel az bizalom bűnt hogy férfiakat fogja nehéz ezt isten zavaros és
hogy minden nyújt és és a hajtják a egy és a a lehet és békéje olyan ezt ő nép
célja Szaddám hogy hozzá nép Isten áldozatkészségükért nehéz ellenség ellen egy mi is és már
vegyen bátorságot hadjáratot létezik hogy

Pályi Sándor Márk így írja le látogatását a belgrádi Modern Múzeumban (2003): (Pályi Sándor Márk)

A posztmodern tárgyakat már épp csak átfutottam
és mindössze két Bem-képet találtam
Délután négy előtt öt perccel szóltak hogy
ZÁRÓRA
takarodjak
rohantam a meztelen festményekkel
beborított lépcsőkön le
utolsó leheletemmel teát vettem
a contemporary automatából
Berendezkedtem a kabátomban nagyban
Kazettákkal és üres cigisdbozokkal tömött zsebeimmel
az utolsó pillanatban kimenekültem a
Modern Múzeumból
a színes fotelekben fekvő szerb nők utánam
meddig követtek nem tudom
nem néztem hátra
énekelgettem
újvidék és az újhold között
Később a Nagyszoba kávézóban kitépték
almásteás-süteményes számlámat a kezemből
pedig ha hazaérek a szerbiai számláimból
contemporary modern kiállítást akartam rendezni
tarts nyitva éjjel nappal
ha hazaérek

Az otthon maradottak meséiből (Porogi Dorka)

sajnálom
ide fegyverek zúgása el nem ér
itt nem hallhatod a tengert sem
a templom konduló harangját sem
itt olyan csönd van
óramű-pontosan körbejár
a kis szoba szigorú fehér bútorain
néha megül a vállunkon
lábát lógázza és fütyörész

olyan füstös kis játékok ezek
budai bérházba valók, a korlát
mellé, oda.
jávorfák. ilyen a jávorfa-korona.
évszak, napszak telik
nélküled is múlik.
csak a hold hiszi néha
hogy örök.
mozdultál? már nem emlékszem.
fekete-fehér ócska kép, mint
hangyaraj, cipeli a halált.
üres az asztal. loptam ezt a képet,
néhány vonást az arcra, és végül
téged is.
Utoljára téged loptalak.
kel a nap. így nyitom föl a
szemed,
hogy ne félj. kelj fel.

ne várj tőlem szavakat
semmi szájjal-mondhatót.
gyújtsd meg a tüzet a kávé alatt.
halkan hajtsd be az ajtót
most fordulj el.
ne nézz. álljunk így egész
reggelig.
és tetteket se várj,
itass meg, vagy csak hallgass,
amíg iszom.
most jó. a csap csöpög, egy redőnyt
húznak fel a szomszéd házban, az
utcán felberreg egy autó,
és vége is.
elmentél már? nem álltak.
a meleg küszöbre hajtom a fejem.
ne várd tőlem az éjszakáimat,
itt minden az enyém. neked idegen.

nem volt étel több, a
sarokban sötét, a sötétbe
puffantak a könyvek.
oda rogyott le.
szál gerinc, poros szárnyak,
ékszer. sötét. félhomály

vársz. hát várjál. engem
mulattat az idő múlása,
állok. mi dolgom a lélek
labirintusaiban? istened
nem vagyok, nem leszek soha.
engem ne dobjon tűzre senki.

itt vagyok.
máshol is lehelnek
oxigént számba a fák.
máshol talán
tűnődőbb a csend;
nem állnak így
a vörösre bemázolt tűzfalak.
van gyufa a tűzhöz,
főzni van gázláng.
csak ülni béna lábbal, nyelvvel
itt lehet.

elnémulni majdnem tilos
csak amíg az emberek
a járókelők
az ereszekről, a padokról
és szökőkutak kőpereméről
felszedegetik
felbontogatják
az esküket és emlékeket
addig maradj
addig maradj

E-mail (Nagy Ádám)

Van pár csepp az egyetlen fehér
pólómon. (Általában ezért nem aggódnék.)
Tegnap este vérzett az orrom.
Három napja mégis a legrosszabbkor jött.
Én ma nem leszek kedves: szenvedek.
Három napja egyedül vagyok itthon. (elutaztak)
Ha valaki sokáig nem eszik, egy idő után
nem is kívánja.
Harminchat órája nem eszem.
Ha egy alvászavarosnak napi 86 Ft-ból
kell megoldania az étkezését, akkor az ne
igyon.
Ha iszik, akkor (legalább) ne igya meg azt
a barátjánál talált két darab dupla koffeines
energiaitalt is, mert (a lábujjgörcsök és a
szívfájdalmak után) óhatatlanul olyan
érzések kerítik hatalmába, amik csak azt,
aki, miközben jön le az amfetaminról,
megiszik egy erős kávét (perverz módon)
és egy egy literes Borsoditól várja a
pulzusszáma normalizálódását.
Hát ezért aggódom a (4,2 liter) véremből
azért a pár cseppért ott a pólómon.

Ok, Burger King, 2003. jan. utolsó hétfője
ádám

Tükör (Beck Márton)

Én vagyok a tükör mindenütt. Sokat láttam, és ami szép, az csúnya. Fésülködés, törülközés, fogmosás, borotválkozás. Csupa uniszex cselekvés. Nekem már a fiú is olyan, mint a lány. Nem akarok semmit, csak azt, hogy összetörjek.

Basztatok előttem, azt hittétek, hogy szép. Önmagatok hajszáleres arcát bámultátok, különleges?

Pisálás, szarás, seggbebaszás: már semmi sem új. Mindannyiatokat megszoktam, olyan, mintha ott sem lennétek.

Nem tolerálok semmit, a kegyetlen valóságot mutatom. Az már a ti dolgotok, hogy ezt miként teszitek széppé.

Ez a sok metamorfózis... Ugyanolyanok maradtok mindörökké.

Április (Porogi Dorka)

most suta és formátlan
minden pillantás
de ha a vihar eljön
egy fedél alatt szárítjuk majd
meg az ázott ruháinkat
és a saját poharadból adsz
nekem is inni.

Kavicsország (Molnár Eszter)

1.
Az élet álmodik. Szürkeség. Örök ősz mindenütt.
Őrködünk.
A város hideg leheleteiben zajok. Csupasz fák ágai.
Szelíd szomorúság áramívek magányában.
Görnyedt hátú lépteim.
Madarak szívében forróság fejed fölött.

2.
Kavicsország álmodik színeidről.
Jéghegy-tiszta patakok.
Kövek fények hasán.
Kacskaringós kíváncsiság.
Jéghegy.
Köveidben fények.
Tiszta patakokban nézlek.
Kavicsország.
Álmodok színeidről.

3.
Semmi. Köd. Kéregtelen fáradtság.
Barlangmély-ködben semmi.
Szeretlek.

4.
Levelek. Színes bőrdarabok. Könnyek maradéka mindenütt.
Menetelünk.
Alulról ismerjük a tájat. Titkolja a fénytől lelkesedésünket.
Mohák. Hideg. Nedves súly a fákon.
Hófehér kemény halottak ropognak.
Már látok a sötétben. Fényt könyörgök.
Leveleken színes bőrdarabok. Fák. Hideg. Nedves súlyom mohákon.
Lelkesedések ropognak.
Menetelünk.

5.
Egyedül a rengetegben fűtött szobára gondolok.
Ködbelábadt ég.
Körös-körbe zár a mennyei táj. Madártalan ősz.
Hazamegyünk.
Szabadulunk az édenből.
Madártalan ég. Ősz.
Fűtött szobában ködbelábadt rengetegre gondolok.
Körös-körbe álmodom a képeket.

Egyszer kavicsok lesznek festett befőttesüvegben.

Sikeres vadászat (Vajda Flóra)

Az őz vére már megalvadt, ahogy a férfi a leölt állatot a hátán cipelve baktatott a hófödte erdőben. Szűkös idők jártak, hideg tél köszöntött a kicsiny falura. Már nem igazán volt megélhetési forrás, ezért a férfit eme apró gida elejtése is mérhetetlen boldogsággal töltötte el. Sötét kabátja elütött a hóval fedett táj mennyei fehérségétől. Lehelete látszott a levegőben, ahogy igyekezett haza, hogy megoszthassa az örömöt és a vacsorát éhes kis családjával. A mai nap bizonytalansága elszállt, és elfeledve az utóbbi idők szörnyűségeit, felszabadultan lépdelt, hallgatva a szűz hó ropogását. Nem érzett mást, csak a frissen sült, omlós őzhús ízét a szájában és az örömöt, melyet gyermekei mosolya jelentett számára. A körülményekhez képest (amik bizony nem voltak épp felhőtlenek) egészen boldog volt, és ez az érzés reményt keltett benne a jövőt illetően, hisz sokáig teljesen kilátástalannak tekintette hátralévő életét. Legszívesebben szárnyra kapott volna, hogy felülnézetből is láthassa otthonát, mint akik azokban az ijesztő zöld repülőkben már sokszor megtehették.

Ahogy közeledett a cél felé, megszaporázta lépteit. Már hallotta fejében csemetéi örömkiáltását, mikor majd elárulja nekik, mi lesz a vacsora.

Már nem lehetett messze, amikor egyszer csak: "KATT".

Egyszerre a fehér mennyország pokollá változott. Meghallotta azt az ördögi hangot, amit eddig csak legszörnyűbb rémálmaiban vélt hallani, azt a hangot, amely elvette tőle fiát és még oly sok szerettét. A másodperc töredéke alatt megdermedt, és immár teljesen mozdulatlanul úgy állt ott, mint a kis őzgida, mielőtt meglőtte. Őrült sebességgel száguldoztak a gondolatok a fejében, felrémlett előtte kislánya aggódó tekintete, az a szempár, amiért a világ összes kincsét odaadta volna. Már nem is emlékezett, mikor borította el szemét ily meggátolhatatlanul a könny. Akkor sem sírt, mikor haldokló fia mellett virrasztott, hallgatva a puskák dörgését. Azonban most, ez a hirtelen jött változás, az öröm elillanása és a dermedt mozdulatlanság kényszere, rémülettel töltötte el. Soha nem félt még így, pedig éveken át csupán véletleneken múlt az élete, és már hozzászokott a viszontagságokhoz. Nem is tudta, mit érez, önsajnálatot vagy bosszúságot, de ahogy a szája remegett, tisztában volt vele, hogy ennek nem a hideg az okozója. Szinte szégyellte félelmét, és dühösen próbálta leküzdeni magában a zokogást.

Tudta, hogy nem állhat itt örökké, és hogy semmi sem mehtheti már meg ebből a helyzetből. Még nem mozdult, előbb indokot akart, amely biztosítja arról, hogy jobb lesz így. De nem ment. Képtelen volt legyőzni azt a határtalan bánatot, amit érzett. Sajnálta magát, amiért a legváratlanabb pillanatban kell elmennie, sajnálta a gyermekeit, akik nem csak éhesek maradnak, hanem árvákká válnak, és az őzgidát is, akinek így hiába kellett meghalnia, mert ezután a dögevők martalékává válik. Igazságtalannak tartotta, hogy pont ebben a felhőtlen pillanatban kell bekövetkeznie a szörnyűségnek, ráadásul rajta múlik, hogy mikor fog megtörténni, de az biztos, hogy megakadályozni nem tudja, csak késleltetni.

- Nem, ennek így semmi értelme! - gondolta magában. Rájött, hogy akármit tesz is, semmiképp sem tudja elkerülni az elkerülhetetlent. Mély lélegzetet vett, és minden erejével arra koncentrált, hogy megbarátkozzon a halál gondolatával. Képzeletében szemben találta magát a sötét ruhás idegennel, akit mégsem érzett teljesen annak, hisz már évek óta ott ólálkodott körülötte, néha el-elragadva valakit mellőle. Gondolatban megigazította kabátját, kezet fogott új útitársával, és igyekezett beletörődően mosolyogni. Lassan őszinte megkönnyebbülés árasztotta el, és érezte, ahogy a rettegése légneművé válik, és lassan elszáll. - Ha mennem kell, hát megyek. - Ezt gondolta, miközben felkészült a lépésre. Utoljára még elbúcsúzott gyermekeitől, barátaitól, és elvesztett szeretteire gondolt, akiket talán hamarosan viszontláthat. Nem csupán álhősködés volt ez, hisz ki előtt hősködött volna.

Aztán lassan felemelte egyik lábát, várt egy pillanatot, majd elrugaszkodott a földtől, és már szökkent is előre, várva a fülsüketítő hangzavart és a leszakadó végtagok sokkoló fájdalmát. De semmi sem történt. Azt gondolta, talán az utolsó töredékpillanatok hosszabbnak tűnnek, mint amilyenek a valóságban. Ott állt, mint egy jégszobor, immár néhány méterrel távolabb, mint pár másodperccel azelőtt. Percek kellettek, mire ráeszmélt, hogy nem az történt, amire számított. Ekkor zokogva roskadt a földre, leejtette válláról a drága kincset. Összekuporodott és minden izmát összeszorítva hangosan jajgatott. Dühös volt és elkeseredett. Gyűlölte a helyet, melyen pár perce mereven vesztegelt, gyűlölte a földet, melybe belemarkolt, és gyűlölte önnön sanyarú emberi mivoltát... Egy ideig, térden állva, kezeit ökölbe szorította, a dühtől remegve vesztegelt a földön. Nem érezte az idő múlását...

Aztán egyszer csak, mint akiből elszállt a lélek, csupán egy üres testet hagyva maga után, üveges tekintettel felállt. Pár másodpercig a távolba meredt, majd előhúzta a kést, mellyel az őz torkát elmetszette, és ugyanazzal a gyakorlott mozdulattal bepótolta, amit az akna elszalasztott.

Szomjúság (Porogi Dorka)

nap süt. tűnik. mégsem
sötétül el a kert.
te ülsz ott középen, anyám?

fénycsík. az elhagyott konyha csupa rom.
az asztalon kés. Pengéjén a nap
neked is kacsint. Hunyorogsz, ételt
keresni rest vagy, amúgy is
üresen villóznak a polcok. ecet van,
hagyma, víz is, almára futja még.

a szobában lakik a fulladás.
rajta kívül a gyász is. kávéillat.
de meleg van legalább
és nem látni. por ragad az ujjra
és mintha egy angyal a sírboltjába lépne
nem legyez már a szárnya sem.

dadog a hegy hasad a sziklaszáj
mit mondasz? lezuhansz, boltozat?
agyonvágsz? vizet adsz?

már szomjasak se voltunk igazán
megfáradtak se, sőt, éberek.
kínai bogarak, kínai liget,
langyos tóvíz. bokáig ért.
kibontották friss hajuk a fák
csapkodtak, dorgáltak, motyogtak
mögöttünk.
egyre távolabbról hallatszott az éjszaka.

vizet kértem. azt is csak egyszer, és hiába.
mindig akkor jöttél, ha köd volt
vagy szürkület, nehogy meglássam az arcod.

bolyhos, nehézkes este van.
kancsó víz pihen az asztalon.
mint egy ravatal, olyan odakint
az utca, a puha szürkeségben. tulipán- és
rózsafejeket billeget valami fáradt
szélroham. Isten a tenyerére vesz.
Az előszobából nesz hallatszik,
talán kiscica prüszköl a poros könyvkupacok,
limlomok közt elillanóban. képkeret.
hiányzik belőle a szomorú barna asszony.
már-már a kilincsen a kezem. rézklincs.
anyámat itt érte szélütés.

Beatrix (Nagy Ádám)

Ittunk. Hárman a Rézmálban, a barátaimmal. Bár ez nem az a tipikus "két üveg bor egyszerre, fejenként" este volt, de azért elsörözgettünk, meg egy kis rumot is magunkhoz vettünk.

Körülbelül tíz felé járhatott. Kint csonttörő hideg uralkodik már hetek óta, amikor az ember egyre csak nyálazza az ajkát, ami mind jobban kicserepesedik.

Az utcákon nedves a beton, pedig nem is esik. Sötét van, és nulla fok alatti tereken mindenki didereg. Menjünk.

Zsebre vágom a kezeimet, sálam alá túrom a számat és az államat. Bódult ember méltóságával lassikán megyünk fel a lépcsőn, ki a Rézmálból, ki a háborúba. Lófaszt.

Semmilyen háború nincs kint. Bárhol lehetne éppen, de itt nincs senki és semmi, csak ő. Azért nincs, mert ő itt van. Nem láttam soha, eddig megélt dolgaink kölcsönösen nem érdeklik a másikat.

A parkoló kocsik között áll, a sajátja nyitott ajtaja mellett. Egy fehér rövid ujjú ing van rajta, minek következtében csak nehezen bír úrrá lenni reszketésén. Nézem őt. Igenlően, lassan pislog egyet. Ő ma ráér erre.

Most indul egy elszart techno party, valahol egy elbaszott kis vidéki város diszkójában, húsz ember ha táncol, de mi köztük vagyunk.

Ügyetlenül kezdem neki magyarázni, hogy teljesen fura, de én tudom, hogy őt Beatrixnak hívják... Nem fejezem be, mert ebben a szituációban én nagyon szerencsétlenül fogalmazok, ezért csak annyit mondok neki, szia.

Egész közel lép hozzám, gondolom, uralkodó típus. Bent ülünk az autóban. Érzem, hogy azért nem fogja éjjel-nappal a nyálamat nyalni, de nem baj, majd én rajongok érte. Főleg magamban. Meg amikor másoknak mesélek róla. Sőt az is biztos, hogy ha majd arra kerül a sor, az első nyolc alkalommal teljesen impotens leszek. Na, akkor fogunk tévézni. De ezt tényleg hagyjuk.

Kérdezi, hogy elvigyen-e valahova innen, de ezt ugyanígy én is kérdezhettem volna tőle. Bólogatok, hogy légy szíves. Elindulunk lefelé a Lövőház utcán, de egyből vissza kell tolatni, és rá kell dudálni a barátaimra, mert azok, amióta kijöttünk, fényképpé merevedve állnak. Rendben. Most már igazán mehetünk. Beírom a számomat a telefonjába, az övét az enyémbe. Nyugtalanítónak érzem, hogy ennyire megbízom benne. Mindegy, hova megyünk. Negyed órája megy a techno. Táncolni is fogunk. Fájdalmat nem érez az ember, de az az agyondrogozott melegítős parazita srác sem érzett, a diszkó mögött, aki hosszú időkön át úgy verekedett a biztonságiakkal, hogy közben masszívan ömlött a vér a fejéből.

Mialatt Beatrix mellett ülök a kocsiban, egyre kevésbé zavar, hogy többet néz engem, mint az utat. (Nem fogok ezért kevesebbet hozzászólni.) Egyébként, ha autóbalesetet kell szenvednem ebben a kurva életben, hát akkor most történjen, és dögöljek is meg benne. A volt csajom meg majd gyűlölni fogja ezt az ismeretlen huszonkét éves lányt, akinek a kocsijában én meghalok. Talán sírni is fog.

Szóval a városban 70 km/h-val át a hídon, és én keresztbe teszem a bal lábamat, minek következtében kicsúszik az oldalzsebemből egy kis, két decis üveg vér. Valami tahó hirtelen feloltja a lámpát a diszkóban. Szidják is az anyját rendesen. De megy a nyomulás tovább.

Nyúlok a vér után, visszatenném a zsebembe, de megfogja a kezemet, és egy-két másodpercre mélyen a szemembe néz. Normális pár ilyenkor valami nagyon szépet suttog a másiknak, de nekem elég, ha csak egyszerűen nem kötünk ki a szembejövő sávban.

Kérdezi, hogy ez tényleg igazi vér-e. Igen. Az.

Egyszerre mondjuk, bár ő kérdő hangsúllyal: kórházból van. Én kissé mentegetőzve mondom, hogy nem ittam még ilyet.

A következő pillanatban egy benzinkút shopja mögött csurimálunk.

A technón ilyenkor megyünk ki pisilni.

A motorháztetőn öntögetünk: két deciliter vodka, narancslé, egy kis energiaital, csípős paradicsomszószt is teszünk bele, és persze a vér. Megiszunk utána egy Heinekent. Öklendezünk, de talán hányni nem fogunk. Hogy a picsába vállalta ezt be ez a huszonkét éves már majdnem nő?!

Eldobjuk az üvegeket és csókolózunk, csókolózunk a kocsiban is.

Először még határozottan érzem a szája és a nyála ízét, ami más, mint az enyém, de az este végére, a biológia csodájának köszönhetően, szinte teljesene, megkülönböztethetetlenül ugyanolyanná válik.

Úgy látszik, erre ő is képes.

A mosdó előtt várt rám és hozott nekem egy ásványvizet.

Hajnalban mindkét helyen meghalt.

Nem megyek el a temetésére, és többet a Rézmálba se. Kitörlöm a számát, és egyedül leszek újra.

Myanmar (Pályi Sándor Márk)

Azt mondom myanmari reggel
Elfelejtettem verset írni mielőtt nekiültem volna
a számítógépes játéknak
Nekiültem volna a myanmari reggelimnek
Hajnaltájt jelentél meg egy tévével a hátadon a bozótban
Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem Myanmarban
Széleskörű ismeretekkel rendelkezem
Egy riksán vontattad tovább a nádfedelűnkbe
A nádfedelű kunyhónkba, mi tagadás
Myanmarban nádfedeles kunyhókban éltünk, de
tévénk mindig volt. Hiszen te hoztad.
(A megszólított személy Futár Fanni, aki velem együtt
élte át az egyre finomodó katonai juntát Myanmarban.)
Néha kifogásoltad az adás minőségét, én megróttalak.
Rizs mellé tengeri iszapot kortyoltunk, iszapszemeid
a képernyőre meredtek és elmeséltem hogy Varsóban
annak idején minden reggel rizslevesre keltünk.
Innentől élveztük létünket Myanmarban. Megértem
magunkat, hiszen tévénk mindig volt. A pirkadatban,
mikor a piacra vittük exportcikkeinket, mindig a tenger
moszatjait nézted; hogy kerültek oda azok az édesvízi
moszatok.
Futottunk a megvalósult riksák szekerek után te meg
megkergetted a riksás fiúkat is
(Lázár Júlia nem szereti, ha halmozom a "meg"-eket a
verseimben, ezt is jól tudtuk mindketten, ezért forszíroztad
ezt az írásmódot)
Várostervezési koncepciónk nem valósult meg
Myanmarban és a vihart vártuk minduntalan
Hiszen te aludtál el mindig a leghamarabb
és zöldvilágú tévé a miénk

Iskolában (Porogi Dorka)

Szeretem fáradt arcotokat
péntek reggelente
mert
halkan esik odakint
és valaki vár a gázlámpa
alatt.

Hús (Beck Márton)

Imádom a húst. Az élő húst csupasz burokban. Az izmok finom, reflexszerű rándulását, a háj kellemes puhaságát, a fátyolos, hermetszerű izzadtságot, mint a test egy láthatatlan, képlékeny burkát. Az apró hibákat, aránytalanságokat, amik nem feltűnőek, amit érintéssel fedezek fel, saját húsommal érzékelem.

Kedvenc gyurmám a test. Élő játék, tudni kell vele kommunikálni. Szavak, érintés, simogatás, csók, lélegzés, szuszogás. Csak a húsban bízhatunk, mert önző és a saját javára törekszik. A test reakciója a legőszintébb válasz minden kérdésre: a távolságtartó, hideg mozdulatlanság, a meleg, izzadt remegés, a feszesség, keménység, lágyság mindent elárul. Egy ölelés, egy kétségbeesett kapaszkodás többet elárul, mint a szem vad csillogása vagy kietlen üressége. A Te ölelésed, húsközelséged jelenti számomra az abszolút megnyugvást, amikor nincs semmi, csak Te meg én. Nekem csak Te.

Egy húsgombóc vagyunk óriási ágytálcán. Nincs önzőség, egybeválunk, cél nélküli összeolvadás, óriási érzelmek minden rándulásban, zuhanások és repülések csillapíthatatlan húséhséggel, karmolás és harapás. Ez nem a műerotika vagy öncélú vágy beteljesítésének estéje. Találkozásunk egyszeri, megismételhetetlen.

Másnap eszembe jutottál. Ebéd előtt a konyhában álltam, amikor a nagymamám kivette a sütőből a főételt: zsírjában sült omlós húst. A Te combodat is így fogyasztanám el. Szörnyű erotika volt abban az aktusban, amikor beledöftem egy húsz centiméter hosszú villát a sült közepébe.

Érdekes, hogy Te nekem a hasad vagy. Hájas kis buborék köldöklyukkal. A termékenységet látom benned. A Willendorfi Vénusz eszményének vagy a megvalósulása.

Egyszer pedig a Te szíved is meg fog állni, és lábadon még két napig nő a szőr. Büdös leszel és csúnya, ahogy a vér megalvad ereidben. Tökéletes tested húsa elkezd mállani és semmivé lesz, pedig minden vagy.

Szimbolista színészpalánta reális alapokon nyugvó képzelgései, melyeket ravaszan megpróbál kivetíteni saját életére (Valcz Péter)

Nincs vég!
A színházba betörtek a símaszkos terroristák
és sakkban tartják a szereplőket,
a nézőket, a portást meg a
díszletmestert.
A rendező családi
okokra hivatkozva távol maradt. Családi
okok? Éppen csak a Macrodában
félrekefél. Hol az Író? A terroristákat
is bele kéne írni a darabba, de
ő realista - mondja -
nem szereti a nagy romantikus
fordulatokat!
Félbeszakadtunk.
Az egyik percben még citrom
nélküli teát szopogattunk (Te
három cukorral, én másféllel)
háttérben egy olasz díszletpanorá-
mával;a lakáj már bejött és jelen-
tené, hogy megérkezett
az, akire az egész
második felvonás épült volna...
Komikus entréján
hátulról fölkacag Madách
és "legédesebb percünkbe is
vegyül egy cseppje a
mondhatatlan fájdalomnak"
végszavára berobbannak a
terroristák, homlokunknak
szegezik az úzit, és se
a portás, se az öltöztető, se a
sminkes, se a díszletmester,
se a közönség, se a színészek, se
Madách, sőt maga a símaszkos
sem tudja még, hogy eldördül-e
a moszkvai színpad történetének
első éles tölténye...