Imádom a húst. Az élő húst csupasz burokban. Az izmok finom, reflexszerű rándulását, a háj kellemes puhaságát, a fátyolos, hermetszerű izzadtságot, mint a test egy láthatatlan, képlékeny burkát. Az apró hibákat, aránytalanságokat, amik nem feltűnőek, amit érintéssel fedezek fel, saját húsommal érzékelem.
Kedvenc gyurmám a test. Élő játék, tudni kell vele kommunikálni. Szavak, érintés, simogatás, csók, lélegzés, szuszogás. Csak a húsban bízhatunk, mert önző és a saját javára törekszik. A test reakciója a legőszintébb válasz minden kérdésre: a távolságtartó, hideg mozdulatlanság, a meleg, izzadt remegés, a feszesség, keménység, lágyság mindent elárul. Egy ölelés, egy kétségbeesett kapaszkodás többet elárul, mint a szem vad csillogása vagy kietlen üressége. A Te ölelésed, húsközelséged jelenti számomra az abszolút megnyugvást, amikor nincs semmi, csak Te meg én. Nekem csak Te.
Egy húsgombóc vagyunk óriási ágytálcán. Nincs önzőség, egybeválunk, cél nélküli összeolvadás, óriási érzelmek minden rándulásban, zuhanások és repülések csillapíthatatlan húséhséggel, karmolás és harapás. Ez nem a műerotika vagy öncélú vágy beteljesítésének estéje. Találkozásunk egyszeri, megismételhetetlen.
Másnap eszembe jutottál. Ebéd előtt a konyhában álltam, amikor a nagymamám kivette a sütőből a főételt: zsírjában sült omlós húst. A Te combodat is így fogyasztanám el. Szörnyű erotika volt abban az aktusban, amikor beledöftem egy húsz centiméter hosszú villát a sült közepébe.
Érdekes, hogy Te nekem a hasad vagy. Hájas kis buborék köldöklyukkal. A termékenységet látom benned. A Willendorfi Vénusz eszményének vagy a megvalósulása.
Egyszer pedig a Te szíved is meg fog állni, és lábadon még két napig nő a szőr. Büdös leszel és csúnya, ahogy a vér megalvad ereidben. Tökéletes tested húsa elkezd mállani és semmivé lesz, pedig minden vagy.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése