Utószó. Senki sem kíváncsi rá, az a dolga, hogy visszaterelje a figyelmet. Tájékoztasson. A kedves Olvasó lássa be, hogy ez itt unalmas, lapozzon vissza és olvasson. Olvasson irodalmat. Legyen hozzá köze.
Sár.
Szép hangzású szó, mégis sötétség van mögötte. Ragad és nyúlós, pedig alapeleme a föld és a víz. Sárból vagyunk. Sárosak vagyunk.
Húsvéthétfő van. Egy évekkel ezelőtti húsvétra mindentcsináló-gépet kért a Nyuszitól a szerző-szerkesztő-kiadó Kóla, azaz Pályi Sándor Márk. Sok húsvét, ünnep- és hétköznap telt el azóta, a Mennyországba címzett leveleket lefújta az ablakból a szél. A mindentcsináló-gép most mégis megérkezett. A szavak képlékeny gyurmájával dolgozik, fiatal életek lendülete vagy kétségbeesése hajtja.
Csak az hihet ennyire a húsban, aki éppen csak belekóstolt, csak az lehet ennyire ártatlan, aki még tudatában van a bűnnek.
Nyolc szerző tizenhét műve. Átlagéletkoruk tizennyolc év.
Még bármit megtehetnek és megbánhatnak, megélhetnek és megírhatnak. Akad közöttük nagy tehetség, de a tehetségüknél is fontosabb, hogy akarnak "tükröt tartani a természetnek". Minden írásban másképp. Akad a művek között posztmodern szóvariációs elmejáték, van "politikus" vers, van "csáthgézás", "gépnarancsos" próza, van tudatfolyam és szikár, tisztán hallható versbeszéd. A szógyurma működik, mindig más alakot ölt, a hiányosságaiban is fölmutat valamit, kivétel nélkül minden műalkotásban megvan a gondolati vagy a nyelvi megformáltság igénye.
"mi dolgom a lélek / labirintusaiban?" - kérdezi Porogi Dorka. Mi dolgunk ott? Mi a dolgunk, hol a helyünk, merre tévelyegjünk, meddig és mi végre. Ezek az örök kérdések izgatták mindig is az embert, és addig van remény, amíg újra és újra föl merjük, föl meritek tenni a kérdést. Pontosan, szépen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése