Kavicsország (Molnár Eszter)

1.
Az élet álmodik. Szürkeség. Örök ősz mindenütt.
Őrködünk.
A város hideg leheleteiben zajok. Csupasz fák ágai.
Szelíd szomorúság áramívek magányában.
Görnyedt hátú lépteim.
Madarak szívében forróság fejed fölött.

2.
Kavicsország álmodik színeidről.
Jéghegy-tiszta patakok.
Kövek fények hasán.
Kacskaringós kíváncsiság.
Jéghegy.
Köveidben fények.
Tiszta patakokban nézlek.
Kavicsország.
Álmodok színeidről.

3.
Semmi. Köd. Kéregtelen fáradtság.
Barlangmély-ködben semmi.
Szeretlek.

4.
Levelek. Színes bőrdarabok. Könnyek maradéka mindenütt.
Menetelünk.
Alulról ismerjük a tájat. Titkolja a fénytől lelkesedésünket.
Mohák. Hideg. Nedves súly a fákon.
Hófehér kemény halottak ropognak.
Már látok a sötétben. Fényt könyörgök.
Leveleken színes bőrdarabok. Fák. Hideg. Nedves súlyom mohákon.
Lelkesedések ropognak.
Menetelünk.

5.
Egyedül a rengetegben fűtött szobára gondolok.
Ködbelábadt ég.
Körös-körbe zár a mennyei táj. Madártalan ősz.
Hazamegyünk.
Szabadulunk az édenből.
Madártalan ég. Ősz.
Fűtött szobában ködbelábadt rengetegre gondolok.
Körös-körbe álmodom a képeket.

Egyszer kavicsok lesznek festett befőttesüvegben.