Nincs vég!
A színházba betörtek a símaszkos terroristák
és sakkban tartják a szereplőket,
a nézőket, a portást meg a
díszletmestert.
A rendező családi
okokra hivatkozva távol maradt. Családi
okok? Éppen csak a Macrodában
félrekefél. Hol az Író? A terroristákat
is bele kéne írni a darabba, de
ő realista - mondja -
nem szereti a nagy romantikus
fordulatokat!
Félbeszakadtunk.
Az egyik percben még citrom
nélküli teát szopogattunk (Te
három cukorral, én másféllel)
háttérben egy olasz díszletpanorá-
mával;a lakáj már bejött és jelen-
tené, hogy megérkezett
az, akire az egész
második felvonás épült volna...
Komikus entréján
hátulról fölkacag Madách
és "legédesebb percünkbe is
vegyül egy cseppje a
mondhatatlan fájdalomnak"
végszavára berobbannak a
terroristák, homlokunknak
szegezik az úzit, és se
a portás, se az öltöztető, se a
sminkes, se a díszletmester,
se a közönség, se a színészek, se
Madách, sőt maga a símaszkos
sem tudja még, hogy eldördül-e
a moszkvai színpad történetének
első éles tölténye...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése