Dél-olaszországi kirándulás (Gulyás Rebeka)

"Buon Giorno! Come va?"

A Városmajori Gimnáziumnál egy-egy "kupacba" tömörülve várja diák, tanár - nagy izgalommal -, hogy felszállhasson a Rómába induló különbuszra. A sok gyerek között én is elfoglalom a kijelölt helyem a buszon, Boronkai tanárnő mellett, és végre 16 óra 20 perckor ELINDULTUNK a sok rejtélyt és izgalmat kínáló jövőbe, az olaszországi Róma, Nápoly felé, a Vezúv csúcsára...

A hétfői "szupermozis" éjszakát a buszon töltöttük - mivel a buszon TV-VIDEO is volt, az alkalomhoz illően megnéztük a Gladiátor című filmet. A reggel elérkeztével - hullafáradtan ugyan, de hatalmas érdeklődéssel - megkezdtük ismereteink gyarapítását!

Első állomásunk a St. Maria Maggiore volt, majd onnan a hatalmas és egyben gyönyörű Colosseumot tekintettük meg (ahol megpróbáltam "fotós tehetségemet" kibontakoztatni).
A Forum Romanum-on Róma szinte minden történelmi pillanatát átérezhettük a Diadalívek árnyékában a Vesta-szüzek házánál, Traianus oszlopánál, a Konstantinus és Maxentius bazilikánál, Saturnus templománál.
A Capitolium, Marcus Aurelius lovasszobra után a Palatinusra látogattunk, ahol az ember már közel járt ahhoz, hogy elhiggye: meghalt és az "édenkertbe" került - pompázatos zöld parkok citrom-, narancs-, olajligetekkel, szökőkutakkal...
Láthattuk - Róma hét dombjának egyikéről - a Circus Maximus területét, ahol a hajdani kocsi- ill. futóversenyeket rendezték.
Megnéztük még Michelangelo "élő" Mózes-szobrát.

Ekkor már mindenki csak arra volt képes, hogy felvonszolja magát a vonatra, elfoglalja szálláshelyét,
...hogy másnapra visszanyerje életerejét.

Szerdán, a korai ébresztés és reggeli után a Vatikáni Múzeumba mentünk, ahol kb. két kilométeres sor állt - viszonylag hamar bejutottunk. Itt azután rendre eltévedtünk, szinte mindenki elvesztette a csoportját, így azonban sikerült az egész épületkomplexumot bejárni. Megcsodálhattuk Michelangelo Temetés c. festményét, a Laokoón szobrot, sok-sok mozaikot - fantasztikus mesterek munkáit.

Innen gyalogoltunk át a Szent Péter térre, ahol megnéztük a Bazilikát (a Pietát). Kisebb pihenő után az Angyalvár felé vettük utunkat, oda sajnos nem tudtunk bepillantást nyerni, mert az építmény zárva volt.
A Piazza Navonán csodálatos szökőkutakat láthattunk (az Összfolyók kútja). A tér érdekessége még az ovális forma.

A Pantheon boltíves épületében Raffaello sírját láthattuk. Ezután Marcus Aurelius diadaloszlopa következett. Ezt követően átsétáltunk a Trevi-kúthoz (Fontana di Trevi), ahol fantasztikus fagylaltkelyhekkel hűsítettük magunkat a római forróságban. Majd megmásztuk a Spanyol-lépcsőt, és egy-egy csoportkép erejéig megpihentünk.

Csütörtökön némi buszozás után Pompejbe látogattunk. Az eső eleredt - sőt, egész nap zuhogott -, de bennünket ez sem rettentett el. A városban megtekintettük a lakóházakat kívülről-belülről egyaránt, az egykori boltokat, üzleteket, a főtéren Venus házát. Csodálatos mozaikpadlók, festett falak maradtak ránk tökéletes szépségükben. Az egyik házban fennmaradt két emberi alak, akiket éppen menekülés közben ért el a forró vezúvi láva.

Pénteken már a sorrentói campingben ébredtünk, a Sorrentói-öböl mellett. Ezen a napon Paestumba látogattunk el, ahol szabadtéri ásatásokat és múzeumokat jártunk végig - ahol a sportolók festett sírkövei láthatóak.
Legjelentősebb épületmaradványok a Ceres temploma, a Basilica (Héra tempoma).
Sétálhattunk a római korból maradt köves utakon.

Majd a VEZÚV!
Megmásztuk, köveket gyűjtöttünk és képeslapokat vásároltunk, fotóztunk. Nem lehetett betelni a szépségével, nagyságával és erejével... Kettős krátere közül a kisebbik kráterbe belekiabáltunk és csodáltuk. A felhők birodalmában éreztem magam. Láttuk a felszálló kénes gázokat és a múlt rejtelmeit is elképzeltem: a most ugyan alvó kráter hihetetlen erejét, a forrón kiömlő lávát, mely maga alá temet mindent, majd újra megnyugszik. Fantasztikus...

Szombat, az utolsó nap: Nápolyban vettünk búcsút az egyhetes kirándulásunktól, ahol azonban még megnéztük a Dómot, az Archeológiai Múzeumot (a Fáresz Bika, Caesar... csodálatos maradványszobrokat).
Délután három óra magasságában hazaindultunk.

Arrivederci Róma!!!

P.S. Nagyon fáradtan, de csodálatos élményekkel tértem haza - gondolom, valamenyien, akik részt vehettünk ezen a kiránduláson. Ennek a pár oldalnak a megírásával újra átéltem ezeket a csodákat.