Most, az igazi(!) NagysZünet, a vakáció kezdete előtt még egyszer a kezetekbe vehettek egy újabb számot az iskolaújságból. Talán most már megillet minket ez a megnevezés; annyian érdeklődtetek, hogy lesz-e még, hogy mikor lesz új NagysZünet. Ezúton szeretném elmondani, hogy ez mindig nagyon jól esett nekünk, és nagy szerepe volt abban, hogy a szokásos év végi hajtásban mégis összehoztunk egy idén utolsó számot.
De a mi lelkesedésünk önmagában nem lett volna elég. Köszönjük a Városmajori Alapítványnak és Szebedy Tas igazgató úrnak, hogy támogatták, és egyáltalán lehetővé tették a lap megjelenését, és köszönjük Beöthy Zsófia tanárnőnek és Pintér László tanár úrnak, hogy képviselték az érdekeinket.
Ez a szám ebben az évben a harmadik. Megjelentünk egyszer október-november táján és másodszorra februárban. Be kell ismerni: nem vagyunk csillogó, vadiúj aktualitásokkal kecsegtető újság. Ebben a számban is látni fogjátok, hogy ez-az bizony kissé régi történet, mintha évek teltek volna el azóta, hogy megesett. Nem akarok mentegetőzni, ez, sajna, így van. Viszont ne felejtsétek el, hogy mindezek mégiscsak megtörténtek, méghozzá velünk, VMG-s diákokkal történtek meg, a 2001/2002-es tanév során. Tehát ha nem is vagyunk mindig oly naprakészek, mint némely pletykalap, azért szolgálhatunk érdekes hírekkel, érdekes beszámolókkal, hiszen ezeken az oldalakon tényleg rólunk, diákokról van szó. Legalábbis nagyon reméljük, hogy ti így találjátok majd.
Összefoglalva ezt az évet, azt hiszem, nem volt teljesen eredménytelen. Nemcsak a NagysZünetről beszélek most, bár biztos, hogy mi sokat tanultunk belőle és általa. Hiszen ha emlékeztek, mi is azért indultunk el, mert fel akartuk kicsit lendíteni a suli életét. Hogy hozzájárultunk-e ehhez, vagy sem, azt a ti dolgotok eldönteni, mindenesetre voltak sikeres próbálkozások. Gondoljatok csak a Diák7re, vagy a Show-ra. Megmoccant a szekerünk. Most már csak ügyelni kell rá, hogy ne süppedjen vissza a sárba.
Ősszel természetesen folytatni szeretnénk a munkát, és megszakítani azt a szomorú hagyományt, amely szerint az iskolaújságok egy, legföljebb két évig élnek a Majorban. Szeretnénk, ha minél többen jönnétek és írnátok a NagysZünetbe, és ami ennél is fontosabb: szeretnénk, ha mindenki megkeresne minket, akit érdekel az újságszerkesztés, hiszen ha többen írjuk, más-más osztályokba, baráti körökbe tartozó emberek, attól csak színesebb és sokfélébb lesz az újság. Nekünk pedig, mondanom sem kell, ez a célunk.
Most pedig nincs más hátra, mint hogy jó NagysZünetet kívánjak mindannyiótoknak! Ősszel találkozunk!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése