Délelőtt még az utolsó próbák, aztán gyorsan készülődni, irány a fodrász, összegyűrődött a frakkom, jaj még nincs kész a sminkem, és MA VAN A SZALAGAVATÓM...! Ezalatt a harmadikosok kihasználják a lehetőséget: végre üres az aula, és gyorsan még egyszer elpróbálják a búcsúműsort. A próba borzalmasan sikerül, minden rosszul megy, ami csak rosszul mehet: fények, zene, szöveg, no meg ezeknek az összehangolása, a mikrofonok nem érkeznek meg az ígért időpontra. "Sebaj, minél rosszabb a főpróba, annál jobb lesz az előadás", hangoznak el a biztató szavak.
Lassan elkezdenek szállingózni a negyedikesek, némelyikükre alig lehet ráismerni a haj- és ruhaköltemények alatt. Szerencsére senkit nem tévesztett meg a meghívóban szereplő 2002-es dátum, így a vendégek közül a tapasztaltabbak, illetve akiket figyelmeztettek a majoros szalagavatóra jellemző helyszűkére (cserébe viszont teljesen otthon érezhetjük magunkat), már másfél órával a kezdés előtt helyet foglalnak az első sorokban. A díszlet idén különösen jól sikerül (hála a 11.C-nek), az, hogy mindenkiről egy-egy (sőt több) kinagyított fénykép látható a falakon, nagyon személyes benyomást kelt. Az egyetlen bökkenő, hogy a középre belógatott, szintén fényképekkel teli karton elég sok bosszúságot okoz az emeleten álló nézőknek, akik elől a tánctér igen nagy részét eltakarja.
Alig tízperces késéssel a meghirdetett 18 órához képest megkezdődik az ünnepélyes szalagtűzés. Mivel igen alapos próbák előzték meg, a "szertartás" egy-két apróbb esettől eltekintve ("Jaj, nincs elég szalag nálam!"; "Nem tudom feltűzni ezt a nyavalyás biztosítótűt!" és hasonlók) szépen lemegy; némelyek meghatódva, mások fülig érő mosollyal, megint mások közömbösen hallgatják, amint bemondják a nevüket.
Az igazgatói beszédnek (amire a tavalyi negyedikesekkel szemben az ideiek méltónak bizonyultak) igen nagy sikere van, hatalmas tapssal fogadják a tréfás-verses költeményt. A harmadikosok műsora következik. Ennek is az volt a célja, hogy kifejezetten a negyedikesekhez szóljon, a későbbi visszajelzések alapján úgy tűnik, ezt többnyire sikerült megvalósítani. Ezzel sajnos az is együtt jár, hogy aki nem ismeri a történeteket, amelyekre utal a darab, az nem igazán tudja élvezni a poénokat; de hát ez az egész este a negyedikesekért van.
A tanárok búcsúműsora elsöprő sikert arat! Elsőre úgy tűnik, az alapkoncepció szinte egyezik a diákműsoréval, vagyis a négy osztályfőnök nosztalgiázva felidézi, mi minden történt ez alatt a pár év alatt, amire szívesen emlékeznek vissza, ám azután egész különös irányba fordul. A "vak" Dénes Istvánt hatalmas üdvrivalgással fogadja az ex-osztálya, mielőtt még egy szót is szólhatna. Az újonnan beszerzett mikroportokkal némi probléma merül föl, különösen Henn tanárnőt lehet igen rosszul hallani az elején, aztán végül egy mikrofon menti meg a helyzetet. Azt hiszem, a darab legszenzációsabb részének nevezhetjük a felfújható gumikrokodillal, fikusszal és hatalmas plüssállatokkal megspékelt ballagást, amelyben az iskola férfi tanári kara ezúttal az Angelica leánykar szerepében tetszeleg, Gráf tanárnő vezetésével. Az ember nehezen tudja eldönteni, hogy Schultheisz tanár úr lila garbója vagy a többiek által viselt lila szoknya a megnyerőbb rajtuk... Végül a már-már szokássá vált éneklés zárja a darabot, ahol ezúttal mindenki jól tudja a szöveget.
Rövid szünet következik, amelyben Pálos Hanna és Tarr Feri - a műsorvezetők - kicsit szórakoztatják magukat, ezért egy (remélhetőleg) fiktív autó tulajdonosát felkérik, hogy sürgősen álljon odébb az autójával, mert valaki nem tud elmenni miatta.
A táncok is nagyon szépen sikerülnek idén, bár a főpróbák nem mindegyiknél voltak zökkenőmentesek. Az osztálytáncok eléggé különböznek, de mindegyik összetett, hangulatos, úgyhogy ha valakinek valamelyik tánc kevésbé tetszik a másiknál (ami általában így szokott lenni), az adott tánc és az illető stílusa közötti különbséget jelentheti inkább, mint az igényesség hiányát.
Közben az öltözőben egy kis razzia keretében lefoglalásra kerül néhány laposüveg, ettől kezdve a fiúk csak felügyelet mellett cserélhetnek nadrágot, nehogy közben az egészségre káros italokat fogyasszanak.
Nincs viszont már felügyelet a Club Figuerasban rendezett "zártkörű" bulin, amin a negyedikesek mellett jónéhány alsóbb évfolyamos és legalább ugyanannyi ismeretlen vesz részt. Igen változatos, különböző stílusú zenéket játszanak, de ilyenkor az embernek szinte mindegy, hogy mi szól, úgyhogy a táncparkett mindig tele van; emellett sokan inkább az asztaloknál ücsörögnek és beszélgetnek.
Végül valamivel hajnali öt előtt a hely tulajdonosai finoman jelzik a mulatozóknak, hogy záróra van, így hát mindenki lassan visszatér a földre, majd ki a mínusz tíz fokba. Azonban, azt hiszem, ténylegesen csak másnap fogja föl az ember, hogy az este, amire hónapokon át készült, fölkelt hajnalban, bent maradt este miatta, ruhát varratott, frakkot bérelt, és a legtöbben annyira várták, most hirtelen egy pillanat alatt véget ért; és mindössze fényképek, videófelvételek, de legfőképpen emlékek maradnak róla.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése