Az idei szalagavató is legördült. Vége van, mindenki rongyosra pörgette a videókazettákat, összefogdosta az ujjlenyomatával a haverok fényképeit, a fények már kialudtak, az egész show olcsó emlékké silányult! Kinéztem a szótárból is: 'School Leavers' ball. Akik még nem estek át ezen a bohóckodáson, sajnos nem tudják, miről beszélek, akik pedig igen, azok úgysem olvassák ezt az egész ponyvát. Készülnek az Életre. Feleslegesen, hisz pár szám egy pecsétes lapon úgysem változtat az égvilágon semmin. Vagy igen? Erre inkább ti válaszoljatok!
A legjobb részei a táncikálásoknak persze a próbák voltak. Csak utána derül ki, hogy milyen is volt igazán (jó vagy rossz, nem ez a lényeg). Sokat számított. Főpróbán minden jól ment, másnap valamit mégis máshogy csinált rajtad kívül az összes "táncos". A tanárok búcsúztatója szenzációs volt (le a kalappal), a harmadikosok műsora aranyos (bocs), közönség idegen, rokonok álmosak, zene szokványos, hangulat szokatlan. A nagy rongyrázás lassan elhalt, köszi, hogy itt lehettünk!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése