2002. szeptember 27-én 18.00-kor kezdődött (elvileg) a Pályi Sándor Márk írásaiból táplálkozó felolvasóest, Valcz Peti előadásában.
18.00 volt meghirdetve kezdésnek abban a meghívóban, amely már több napja izgalomban tratotta azokat, akik bepillantást nyerhettek már korábban Kóla írásaiba, és mondjuk meg is szerették őket. Tán odáig nem sokan jutottunk el, hogy "mindezeket de jó is lenne valaki más szájából hallani, kis gitárkísérettel", de pont ez (is) tette érdekessé.
17.50 Moszkva tér, megjön Dénes, na most már rohadtul kell sietni. ((Mivel várható volt a volt csajom jelenléte is, azzal a pasival, aki most tetszik neki, elengedhetetlennek tartottam két üveg Ászok megvásárlását, már csak azért is, hogy rájuk tudjak mosolyogni az előadás közben.)) Szóval 2-2 Ászokkal siettünk az 59-esen a bázis felé.
Kóla mondta, hogy tán negyvenen-ötvenen is lesznek, de a Fátrán - egy fehér Ladán, benne négy tüsihajú, bőrdzsekis anti-Kólán kívül - egy árva lélek sem volt. Gondoltunk, nem arról van itt szó, hogy kissé mindenki késik, mint mi, és pár perc és egyszerre itt az ötven műértő.
Telefon... Na hol vagytok. aha... SZDSZ-ben... A szervezők beteltek a természet mostanában elég szűkmarkúan mért jó időjével és a sok rossz idővel, és úgy határoztak, fedett helyen folytatják.
Na de a keménymag a világ végére is követi a kedvenceket, főleg ha az nincs is messzebb két újabb Ászok megivásánál...
A célobjektumban hihetetlenül megnőtt az egy négyzetcentin lévő kordnacis művészek száma, ami egyébként, ha az ember fizetős, fideszes vidéki suliba jár, egész kellemesen hat. Valahogy benyomultunk.
A kondíciók egész jók voltak:
- családias, illegal feeling
- butító félhomály
- 0 oxigén
- nagyon finom sok forraltbor
- és normális számban mosolygós, egész helyes csajszik, láthatóan az okosabbjából
Még egy kis lejm a roda borból és már kezdődik is...
Valcz Peti nem is rossz. (Bár fél óra és rájöttem, kire emlékeztet: mindig is így képzeltem el Nemcsák Károly színészt kilencévesen, ahogy félévkor hangsúlyosan és kissé előadva kell felolvasnia a tanítónéninek a hármasért. Aztán bizonyít...) Szóval az egytől egyig húzós és eszméletlenül jó írások közül minden harmadikat sikerült úgy előadnia, hogy "az egész magával vitt".
Érkezik még egy lavór borocska, és kezdődik a II. felvonás. Má' mindenki aktívabban fejezi ki tetszését, hangosabb felkaccanásokkal.
Szólni kéne még egy pár szót a gitáros csodáról, aki a tömeg mögül, a sarokból vívott. Borzasztó sok pálinka kellett volna még neki, hogy legalább éneke összhangban legyen azzal, amit játszani próbált. De egyébként ez így volt zseniális.
A vége felé - mikor kissé megszaporodtak az egy perc alatt elhangzó zsidó, zsidó szemű, magyar vagyok stb. stb. szavak - egy kedves tag az utcáról, egy SZDSZ-plakát alól, a szellőzőablakon át próbált minket visszasegíteni a VALÓ VILÁG-ba és megeresztett egy félhangos "Rohadt zsidók!"-at. Semmi.
Ez nem zökkentette ki Valczot, csak sajnos így is könyörtelenül eljött a vége a dolognak.
Komolyan: (egyébként) ez a performansz baromi jó volt, és mindenki örülhet, aki már kissé aggódott miattunk, hogy ebben a kb. 83-as generációban is azért történik néhanapján valami.
Még több ilyet!
Holnap Hájperszpész!
Ja, és ki a szar az az Ivanyó Sári. Vagy ki?!
*
Kedves Nagy Ádám!
A kérdésedre nagyon szívesen válaszolok. Ivanyos Sári és Kóla kapcsolatáról (illetve Kóla és Beck Marci kapcsolatáról) szólt az est. Örülök, hogy segíthettem! (Pálos Hanna)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése