Ez egy verseskötet. Egy ismerős tollából - vagy billentyűzetéről. Mivel minden emberi megmérettetés szubjektív, emiatt a mi együttesünk, kórusunk, költőnk értékelésekor nem hagyható figyelmen kívül a közös alap. Ugyanabban a világban élünk, bár a katedra különböző oldalain állunk - gyakran.
Amikor az ő kötetét nézzük, akkor mi értékelünk, bár az ötös skálához nem kell ragaszkodnunk. Második kötet - azonos gondolatvilág. Lírai tájképek mögött sejlik a mögöttes személy, a formabűvész szófűzése nem teszi könnyűvé az általa indított gondolatbújócskát. Formai kötöttségeknek felel meg a szonettekkel vagy a tizenkét soros versekkel, és gondolatinak minden oldalon. Verseiben hivatkozásként előfordulnak nevek a Bibliából, a görög-római mitológiából és a tudomány magasságáról egyaránt. Mondatszerkezete gyakran tűnik juhászferencinek (végtelen mondatok), struktúrája kassákosnak (szabad, nem kötött forma), adys jelzőkként rémlenek fel az őslila szikrázó padlizsánok a piacon és több hasonló formai egységben. Együttesen tipikus magyar. Annak írja, aki fogékony rá.
Sajtóhiba nélkül manapság már nincsen nyomdatermék. A szöveg szerint a könyvet "Terézváros Önkörmányzata" támogatta, és például a "Megélhetési kufár" című versből is kispóroltak egy tét, "saját" jogon.
(Lődi Tamás: Örökölt munkadal. Magyar Napló, Budapest, 2002. 96 oldal, 1120 Ft.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése